Kedvencünk a mézeskalács

Honnan is jött ez az illatos kedvenc?

Már az ókori görögök is készítettek mézeskalácsot, amelyet halottaik szájába helyeztek, hogy ezzel engesztelhessék ki Cerberust, az alvilág őrét, de előfordult az is, hogy állatformájú mézeskalácsokat áldoztak az isteneiknek. Az oka valószínűleg az volt, hogy a méznek, amely hosszú ideig pótolhatatlan édesítőszer volt, különleges erőt tulajdonítottak. A méz különösen magas árának köszönhetően később is sokáig uralkodói eleségnek számított.

A 14. században már írásos nyoma van annak, hogy voltak olyan európai városok, ahol a mézeskalács-készítést hivatásszerűen végezték. Magyarországon egy 16. századi feljegyzésben említik először a „mézes báb” kifejezést, amely valószínűleg erre a fűszeres süteményre utal. Úgy tudjuk, hogy az első hazai mézeskalácsos céh Pozsonyban alakult az 1600-as évek elején, de Kassa is a szakma központjának számított ebben az időben. Talán mai napig Debrecen az egyik legismertebb itthoni központ, ahol már a 18. század elején külön szabályzata volt a mézeskalácsosok céhének. A mézeskalács motívum a mesék világát sem kerülte el, gondoljunk csak Jancsi és Juliska történetére.

A mézes alkotások formai megjelenése is sokat változott az évszázadok alatt. Nemcsak a díszítés módjának, de az alakoknak is megvolt a maga jelentése. És akkor még nem is beszéltünk a receptúrájáról, amelyre bátran mondható: ahány ház, annyi szokás.

Fotó: Jill Wellington  - pexels.com

Mézeskalács, ahogy mi készítjük

Karácsony közeledtével nálunk évek óta ugyanaz a recept kerül elő. Ennek több oka is van. A legfontosabb az, hogy nagyon finom. A másik pedig, hogy nálunk nincs idő megvárni, míg megpuhul, szóval ez a változat rögtön fogyasztható. A gyerekek legszívesebb addig ennék, amíg van a dobozban, így egyszerre mindig csak egy adag készül, de az adventi időszakban legalább hetente egyszer. Mióta a fellépőről elérik a konyhapultot, azóta szórják, öntik, borítják és gyúrják a hozzávalókat, majd gondosan kiválogatják, hogy milyen alakú kiszúrósokkal szeretnének szaggatni, és már mehet is az alkotás. A receptet nem mi kísérleteztük ki, hanem Kárai Dávid: 50 édesség, amit el kell készítened szakácskönyvéből származik. (Ha karácsonyra szakácskönyvet keresel ajándékba, vagy régóta kacérkodsz azzal, hogy a desszerteket is te készítsd otthon, jó szívvel ajánljuk ezt a könyvet. Nem fogsz benne csalódni!)

A recept:

Hozzávalók 18-20 darabhoz: 120g méz, 30g nádcukor, 60g vaj, 280g liszt, 1 tojás, 2tk fahéj, 2tk szegfűszeg, ½tk szerecsendió, ½tk őrölt gyömbér, 1tk szódabikarbóna, 1 csipet só

Az összes hozzávalót egy nagy keverőtálba kimérjük és kézzel összedolgozzuk. Addig gyúrjuk, amíg össze nem áll. Ezt követően fóliába csomagoljuk és 1 órára hűtőbe tesszük pihenni. Ha letelt a pihentetésre szánt idő, lisztezett felületen fél cm vastagságúra kinyújtjuk és kezdődhet a szaggatás. (Karácsonyi témájú kiszúróst ma már szinte minden üzletben kapni, de nálunk nagyon népszerű az Ikea erdei állatos készlete is.) Közben melegítsd elő a sütőt 180 fokra. Egy tepsit bélelj ki sütőpapírral és arra tedd rá a kiszaggatott figurákat. Sütési idő: 12-15 perc. Ha kihűlt, díszítsd tetszés szerint, vagy fogyaszd őket „pucéran”.

Ha a készülődésben megszomjaztatok, készítsetek egy pohár Téli fűszeres Spájz Szörpöt, amely tartalmazza mindazokat a fűszereket, amelyeket a mézeskalácsba tetettek egy kis naranccsal és citrommal kiegészítve.

Előfordul, hogy épp nincs időtök a konyhában 2 órát eltölteni, akkor próbáljátok ki a Téli Fűszeres szörpöt forró vízzel hígítva! Nagyon jól felmelegít, miközben az illata megédesíti az otthonotokat. Majdnem olyan, mint a sütőből áradó mézeskalács illata. 

Jó sütést kívánunk!